Fa & gyanta

A nyáron elkezdett műgyantás próbálkozásaimat fejeztem be a hétvégén. Nem tökéletesek, de elsőre elégedett vagyok velük. Aztán majd lesznek talán jobbak is... :)

Elmúlás

    Vége a nyárnak. És most ismét rám tört az a rossz érzés, ami mindig ilyenkor. Az elmúlás érzése, szorongató, fojtogató érzés, amit oly nehéz leküzdeni. Kapaszkodom a nyárból megmaradt emlékekbe, nyugodt és vidám percek emlékmorzsáiba, boldog foszlányokba. Tudom, hogy el kell engednem őket, és nem is tudom, miért aggódom, hisz úgyis ugyanolyan marad minden, mint eddig. Jönnek újabb élmények, és jó lesz minden továbbra is.

Csak nehéz újra elszakadni. Tőle. A biztonságot és nyugalmat adó érzés, hogy ott van számomra mindig közel, elmúlik. Ha egy ölelésre vagy csókra vágynék, mindhiába, a bőre illatával együtt messze-messze várnak. Nem bújhatok hozzá éjszaka, nem ébredhetek a simogatására. És ez megrémiszt, rossz érzéssel tölt el.

Persze, aztán megnyugszom. Megszokom, hogy csak a hétvége a miénk. És hálás vagyok, hogy az a miénk. Nem olyan rossz. Csak most még az.