Kaméleoncimbik

Ismét süthető gyurmából készítettem fülbevalót. Még gondolkodom, hogy lelakkozzam-e őket...

Madárkák

Ma délután madarakat sütöttem. Egy vidám, nyári szett készült, medállal, fülbevalóval és gyűrűvel. Bronz alapokat választottam hozzájuk, a nyaklánchoz pedig lánc helyett organza alapot tettem. 

Korábban is készítettem már hasonló, madárkás ékszereket. Szeretek visszanyúlni olyan motívumokhoz, amiket már használtam, variálni őket, új formába önteni és továbbgondolni.

Várakozás a peronon

Várakozás a peronon

Már rég volt kavics a cipőmben,
és azokban az időkben
már nem is tudom, hogy sütött a Nap,
vagy milyen volt, mikor az ég leszakadt.

Most a kicsiny tó vizén jár táncot
ezer apró esőcsepp, és ráncot
hagy a felszínén, de az őket magába issza,
és az apró esőcseppek sosem térnek már vissza.

2016.06.14.

Apró vers a függöny előtt

Múló Nap(ok)

Szép az ég.
Az utolsó napsugarak
arannyal cirógatják
a függönyt,
megcsillannak
a zöld növény levelén,
míg végül
egy felhő által
bekebelezve élnek tovább
egy másik helyen,
hogy ott is
széppé tegyék 
az eget.

2016.06.13.

Pipacstalanság

Pipacstalanság

Részeddé váltam, s te a részemmé, 
s már nem csak a pálinka tesz részeggé, 
hanem te is, az egész lényed,
és most már kettőnkben van a lényeg.

Már nem csak te vagy és én,
mi vagyunk, együtt, fehéren-feketén.
Mi vagyunk, a pipacsmezők mellett,
És már két év gyorsan el is tellett.

Változtunk, együtt, mindketten.
Nem mindig értünk egyet mindenben,
de amiben kell, abban igen.
Beléd szerettem nemrégiben.

Azóta nem vagyok már pipacs, 
piros pöttyök közt tengődő ripacs.
Azóta napsütésben élek,
s lassan már semmitől se félek.
/Csak a vérvételtől, fúj./

2016.06.08.

Vázatöltelék

Vázatöltelék

Mezőszagú illatok.

Lila napsugárba rejtett boldogság.

Ilyen, mit Tőle kapok.

Est békéjét őrző vidám szarkaláb.

2016.06.08.

Nyávogó magnezit

Bronz fülbevaló magnezit ásványgyönggyel és macskás fityegővel.

Három éve...

Hazafele

Üresen száguldó vonat. Ja nem, én vele száguldok, rajta, benne. Mások is vannak, de ők senkik, nincs köztük egy se, aki valaki lehetne. Megállunk. Nincs levegő, meleg van és áporodottság, a peron szélén meg pipacsok.

Szeretnék pipacs lenni, egyszerű és szép, gondolatok nélkül, érzelmek nélkül. Nem, én szeretek érezni, jót érezni, boldogságot érezni, meg hiányt és magányt és fájdalmat is. Érzelmek nélkül nem lehetek művész...

De azért lennék pipacs. Vagy nyári szellő. Hajat meglibbentő, kellemes jelenség. Beletúrnék a hajukba. Mindegyikébe, és nekik ez jó lenne, és akkor én is boldog lennék.

Most is beletúrnék a hajukba. De most csak az egyikébe. Hosszú barna hajba vagy rövid szőkébe vagy feketébe vagy színes taréjba, mindegy. A szemét is megsimogatnám. Egyetlen pillantással simogatnám végig, még a lelkét is, ő meg visszasimogatna. Nem is akarok pipacs lenni, mert akkor csak eltaposna, vagy letépne, és nem simogatna meg.

De most se simogat... Késő. Már pipacs vagyok.

2013. 06. 08.

Három éve ez a szösszenet volt a kezdete megannyi versemnek. 

Azóta már nem vagyok pipacs...

TüsKÉKség

Orientál fülbevalót készítettem ma, kék viaszgyönggyel és ezüstözött tüskékkel.