Pipacstalanság
Részeddé váltam, s te a részemmé,
s már nem csak a pálinka tesz részeggé,
hanem te is, az egész lényed,
és most már kettőnkben van a lényeg.
Már nem csak te vagy és én,
mi vagyunk, együtt, fehéren-feketén.
Mi vagyunk, a pipacsmezők mellett,
És már két év gyorsan el is tellett.
Változtunk, együtt, mindketten.
Nem mindig értünk egyet mindenben,
de amiben kell, abban igen.
Beléd szerettem nemrégiben.
Azóta nem vagyok már pipacs,
piros pöttyök közt tengődő ripacs.
Azóta napsütésben élek,
s lassan már semmitől se félek.
/Csak a vérvételtől, fúj./
2016.06.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése